Mottó: "Gentoo rulez"

                            Én

Adalék manuális gentoo installálás-hoz.


Ebben a bejegyzésben azt vagyok leírandó, hogy nekem miképp sikerült a Pentium 1,7G gépemre gentoot felrakni. Elsősorban azokra a problémákra térek ki, amik nekem gondot okoztak, mert egyébiránt egész jó manuálok hozzáférhetőek, amiket be fogok linkelni.

Aki manuális gentoo install-ra vetemedik, mindenekelőtt olvassa el a Gentoo Linux Quick install Guide-ot én is az alapján álltam neki. (Feltételezek az olvasó részéről egy középfokú angol tudást, mert nem tudom, hogy a belinkelendő dokumentumok összessége megvan-e magyarul)

Nos, ha az olvasó átrágta magát a dokumentumon, akkor íme az első adalék hozzá:

A Quick install guide 2.22. lépését mindenképp végezzük el, mert egyébként nem fogunk tudni az újraindítás után saját rendszerünkbe belépni. Az chroot után kell a root (adminisztrátori) jelszót megadni. A gép ugyanis ad egy véletlen generált jelszót, amit az installálásra vetemedő személy nem ismer. Ha chroot előtt adunk új jelszót, akkor azt még a régi, kezdeti virtuális fájlrendszerbe menti el, ami az újraindítás során, a memória „áramtalanítása” miatt elszáll.


Honosítás, magyarítás


A továbbiakban főleg azzal foglalkoznék, hogy miképp kell a rendszerünket magyarítani, milyen konfigurációs fájlokat kell szerkeszteni.

Az itt leírandó, magyarítása vonatkozó opciókat a telepítés során mihamarabb állítsuk be, hogy a programok már magyarosodva forduljanak le a rendszerünkre, s ne kelljen a későbbiekben újrafordítani.


Először is be kell állítani a localizációt A glibc könyvtárat kell alkalmassá tenni, hogy kezelje a magyar lokálét.

Ehhez az /etc/locale.gen fájlt kell szerkeszteni. Pl a nano /etc/locale.gen paranccsal, de akármilyen szövegszerkesztő megteszi. Nos ez fájl nagyjából így nézhet ki:


#en_US ISO-8859-1

#en_US.UTF-8 UTF-8

#ja_JP.EUC-JP EUC-JP

#ja_JP.UTF-8 UTF-8

#ja_JP EUC-JP

#en_HK ISO-8859-1

#en_PH ISO-8859-1

#de_DE ISO-8859-1

#de_DE@euro ISO-8859-15

#es_MX ISO-8859-1

#fa_IR UTF-8

#fr_FR ISO-8859-1

#fr_FR@euro ISO-8859-15

#it_IT ISO-8859-1

#hu_HU.UTF-8 UTF-8

#hu_HU ISO-8859-2



Ezek a lokálék találhatók alapból, amelyek közül „ki kell kommentálni” azokat, amelyekre szükségünk van. A mi esetünkben az utolsó két sor jöhet szóba. Nézzen tehát ki így a fájl:



hu_HU.UTF-8 UTF-8

hu_HU ISO-8859-2



Ha esetleg ez a - nekünk kellő - két sor nem lenne a fájlban, írjuk bele. A kettõskereszttel kezdődő sorokat akár törölhetjük, csak az utolsó két bejegyzésre van szükségünk.


Miután ezzel kész vagyunk és a nanoval elmentettük a fájl, adjuk ki a következő parancsot, ami majd meggenerálta a glibc megfelelő lokáléit:


locale-gen


Ezek után döntenünk kell, hogy milyen kódolást akarunk használni, az elterjedt ISO-8859-2-at vagy a modern UTF-8-at. Ez utóbbi hátránya, hogy még nem minden program tudja kezelni.

Szerintem a localét érdemes globálisan beállítani, ezért azt írom itt le, másképp is lehet, felhasználókra meghatározhatóan, ezt itt megtaláljátok. Unicode-ot használóknak ennek áttanulmányozása is hasznos lehet.


Nos ekkor vagy szerkesszük valamilyen szövegszerkesztővel az /etc/env.d/02locale filet és írjuk bele a következőt:


LANG=”hu_HU”, ha ISO kódolást használunk vagy

LANG=”hu_HU.UTF-8”, ha unicode-ot (UTF-8-at).


Persze ezt parancssorban is megtehetjük:


echo 'LANG=”hu_HU”' > /etc/env.d/02locale


vagy


echo 'LANG=”hu_HU.UTF-8”' > /etc/env.d/02locale,


ha unicode-ra akarunk beállni.


Ezek után ne felejtsük kiadni a következő két parancsot, hogy a környezeti változókat (mert ez a „LANG” az volt) kívánságunk szerint be is állítsa a rendszer:


env-update && source /etc/profile


Na ezzel meg volnánk.


Most jön az /etc/make.conf, amelyet azért kell szerkesztenünk, hogy a fordítás során tudja a rendszer milyen nyelv(ek)en szóljanak majd a fordítás után hozzánk a programok.


Tehát nano /etc/make.conf.


A következő sorokat érdemes beírni a make.confba:


LINGUAS="hu us"

KEYMAP="hu"


Fenn látható, hogy két nyelv van megadva a magyar és az amerikai, de akárhány használni kívánt nyelv megadható a LINGUAS változónál.


Érdemes még felvenni az USE flagek közé az nls-t is (tehát natural language support-ot):


USE=”nls....”

A többi use jelzőt nehogy töröljük! Csak írjuk hozzá még az nls-t is.


Ennyit a make.confról. A következő fájl amit szerkeszteni kell az /etc/rc.conf, de csak akkor, ha UTF kódolást szeretnénk. Tehát:


nano /etc/rc.conf


Ezt a sort kell átírnunk:


#UNICODE=”no”

emígyen:


UNICODE=”yes”


Figyelem! Ne felejtsük eltávolítani a kettõskeresztet.


A következő konfigurációs fájljaink az /etc/conf.d/ könyvtárban találhatók. Vegyük sorra őket:


nano /etc/conf.d/keymaps


Itt a KEYMAP változónknak így kell kinéznie:


KEYMAP="hu"


Ez a konzol keymap-je. Egyébként a lehetséges keymapek a /usr/share/keymaps könyvtárban találhatok. Ezek közül választhatunk.


Ha unicode (UTF-8) kódolást választottunk, akkor írjuk be a fájlba a következőt sort:


DUMPKEYS_CHARSET="iso-8859-2"


Jöjjenek a betűtípusok (fonts):


Az /etc/conf.d/consolfont állomány szerkesztésével (nano /etc/conf.d/consolefont) válasszuk ki a lehetségesek közül (/usr/share/consolefonts) a használni kívántat. Esetünkben a lat-16-ot. ( A kiterjesztést nem kell beírni.)


CONSOLEFONT="lat2-16"


Unicode használat esetén a következőit is odabiggyeszthetjük:


CONSOLETRANSLATION="8859-2_to_uni"


Nos ezzel megvolnánk a fontokkal és a billentyűzettel a konzolon.


Állítsuk be az időt


A /etc/conf.d/clock fájlban meg kell határozni, hogy lokál hardveróránk grinicsi vagy magyar idő szerint jár.

Ha grinicsi akkor az említett fájlban a

CLOCK="UTC"

ha magyar időzóna szerint jár, akkor

CLOCK="local"


Említést érdemel, hogy ha vindóz rendszerünk is van a gépen akkor a kapcsolót localra kell állítani.
Következő lépésünk az időzóna beállítása. Ezt egyszerűen az alábbi parancsok valamelyikével tehetjük meg ízlés szerint:

cp /usr/share/zoneinfo/Europe/Budapest /etc/localtime

vagy ha jobban szeretünk
linkeskedni:

ln -s /usr/share/zoneinfo/Europe/Budapest /etc/localtime

FONTOS! MIELÕTT NEKIÁLLUNK A GENTOO INSTALLNAK ÁLLÍTSUK BE A BIOSBA A HARDVER ÓRÁT VISZONYLAG PONTOSRA, VAGY LEGALÁBB A DÁTUMOT, MERT EGYÉBKÉNT KÉSÕBB A RENDSZERÜNK FOLYMATOSAN NYAVALYOGNI FOG AZ IDÕ-CONTINUUM SÉRÜLÉSE MIATT.

 A grafikus felület magyarítása

Egyenlőre több dolgunk nincs! Előre szólok, hogy én gnome-ot nem raktam fel a rendszerre, ezért csak a KDE installálásáról esik majd szó. Persze a grafikus kiszolgáló az X, közös ezért az a gnome-oskora is vonatkozik.
Nos, a Quick Gentoo install azt írja, hogy elég egy emerge kde-meta-val felhúzni az egész rendszert. Én azonban azt ajánlanám, hogy elemenként tegyük fel a gépünkre, már csak azért is, mert nagyon sokáig fordul.
Tehát először forrón (!!!) ajánlatos az xkb compájlert feltenni:

emerge xkb-comp

majd EZEK UTÁN(!), az X kiszolgálót

emerge x11

Ha már van X-ünk, következhet a grafikus felület billentyűzetének és betűinek beállítása.

Ehhez nano /etc/X11/xorg.conf filet kell szerkeszteni  (Hogy miképp kell e fájl többi részeit beállítani, arra most nem térek ki, ahhoz olvasmánynak itt van EZ a link.)
Ez a fájl szekciókra osztható, a lényeg az, hogy a keyboard szekció legyen valami hasonló:

Section "InputDevice"
Idenifier "Keyboard0"
Driver "kbd"
Option "XkbLayout" "hu"
Option "XkbModel" "pc105"
Option "XkbRules" "xorg"
EndSection

Különböző betűtípusok hozzáadása előtt ez a dokumentum érdemes olvasásra.

Ezek után felrakhatjuk egy alap KDE-t konqueror a fájlkezelővel együtt.

 emerge kdebase-startkde konqueror

vagy a teljes KDE-t:

emerge kde-meta

Ha esetleg a KDE nem húzná fel magával akkor:

emerge kde-base/kde-i18n

Ami a kde „internacionalizációja” és tartalmazza a magyarításokat is.
Amíg ezek fordulnak kimehetünk kávézni, vagy alhatunk is.

Ha a KDE fönn van, s elkezdjük használni, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy rosszul jeleníti meg a magyar ékezetes betűket. Ez azért van, mert rossz betűtipus van beállítva. Be kell menni a Vezérlőpult->Megjelenés, témák->Betűtípusok menüpontba és ott olyan betűtípust kell kiválasztani, ahol az "árvíztűrő tükörfúrógép" korrekt űkkel és őkkel jelenik meg. S mindezt felhasználóként köll megtenni. Nem kell pótlagosan fontokat istallálni, mert az alap betűtíposok között van olyan, ami helyesen jeleníti meg a magyar karaktereket.(pl. Ariel). De ettől függetlenül lehet még más betűket, akár még true typokat is installálni. Azt, hogy ezt miképp kell itt van leírva.

Még gond szokott lenni a KDE terminállal is (Konsole). Ehhez a fontokat külön be kell állítani. Klikk a terminál ikonra, vagy a menüből nyissunk egy konsole-t.
A terminálablak menüjében: Beállítások->Betűtípus->Kiválasztás. S csak a már jól ismert eszközre, az árvíztűrő tükörfúrógépre kell figyelni.

Elméletileg, ezekután már mindennek jól kéne megjelennie a KDE-ben és az X-es alkalmazásokban. Ha ez mégse így lenne, akkor csekkold le ezt!

OpenOffice magyarítás Az OpenOffice széleskörűen használható kitűnő irodai csomag. Én különösen a szövegszerkesztőjét kedvelem. A portageban a telepítéskor hozzáférhető legfrissebb verzió a 2.0.3, de az fsf.hu-ról letölthető egy spéci magyar verzió is 2.0.4 is, amihez itt szerezhet az érdeklődő ebuildet, így az saját „árnyékportage-ben” installálható. Nekem működött mindkettő Minden szép ékes magyar nyelven volt, a magyar helyesírásellenőrzés funkcióba sehogy sem lehetett lelket verni.

Elméletileg a Fájl->Tündérek->Új szótárak telepítése menüpont alatt lehetne anyanyelvem szótárát telepíteni, de hiába kattintok rá nem csinál semmit. Egyik verzióban sem, még a speciális magyar fsf-es verzióban sem. Ráment egy napom míg rájöttem, hogy az ooo oldaláról le kell tölteni egy DicOOo.sxw nevű fájlt, amit meg kell nyitni az openofficeban. Ekkor elindul egy makro (amit engedélyeznünk kell) és az telepíti számunkra a kívánt nyelvi csomagot.
Az internetről tölti le a választható nyelvi modulokat.
Ha nincs internetünk – bár ha gentoonk van akkor valszeg netünk is – akkor kérjünk meg valakit, hogy erről az imént hivatkozott oldalról szedje le a nyelvi csomagokat és telepíttessük azokat a csomagokat a már említett makró-programmal.

Kommentáld a cikket, főleg akkor, ha hibált találsz benne!!!